The wonderfull day

 

                                                                      1.

 

 

- Most hogy, válasszak? - kérdezte Bogi Dorkától, barátnőjétől, egy csodálatos késő délutánon a szobájában.

- Nem tudom, de igyekezned kell. - felelte barátja.

- Jó, tudom! Hiszen 2 nap múlva lesz a bál a suliban, és csak velem történik, az hogy, az iskola 2 legjobb fiúja hív el bálba egyszerre!

 És hirtelen betoppan anya, és érthetetlenül kérdi:

- Lányok, ti meg mit csináltok ide fent már fél órája, gyönyörű az idő menjetek le az udvarra!

- Semmit anya. - felelte félénken Bogi. - Jó itt nekünk fent.

- De ha már fent vagy, válaszd ki a ruhádat a bálra!

- Jól van. - fintorgott Bogi.

 Anya lement a konyhába és hozzá látott a vacsorához. Eközben fent Bogi szobájában folytatódott a beszélgetés, míg hirtelen meg nem csörrent a telefon. Bogit hívta egyik jövőbeli kísérője Daniel. Daniel magas, vékony, barna szemű és hajú fiú volt.

- Szervusz Bogi! Remélem, nem változtattad meg a véleményed a bálról!

- Szia Daniel! Nem dehogy! Tehát hányra jössz értem?

- Hát….. Neked jó lenne a nyolc óra?

- Tökéletes! Akkor, 2 nap múlva nyolckor! Szia!

- Oké. Szia!

Bogi idegesen lecsapta a kagylót. Lelkiismeret furdalása volt, amiért nem szólt a másik kísérőéről. A baj csak most kezdődött. Újabban megint megcsörrent a telefon. De most Jeff hívta Bogit, aki egyre jobban idegeskedett. Jeff is magas volt és vékony de ő szőke hajú és kék szemű. Jeff a nagymenők közé tartozott.

- Cső! Mizu? Remélem, tuti minden! - szólalt meg az erőteljes hang.

- Szia! Persze minden tuti! Mikor jössz értem?

- Úgy kb. nyolc körül.

- Tökéletes! Akkor, holnapután nyolckor!

- Holnapután este. Szia!

- Szia!

 Bogi kétségbe esetten kérdezte barátnőjét, mit tegyen. De ő sem tudta erre a választ. Ebben az esetben csak egy csoda segíthet. A csoda viszont nem jön magától. A lányok egy ideig ültek az ágyon és tanakodtak, majd mikor megunták végig telefonáltak az osztályon, hogy ki ér rá.  A legtöbben igent mondtak.

 Így hát a lányok arra gondoltak a közeli erdőben töltik az estét osztálytársaikkal. Bár azt pletykálták kísértet erdő ez senkit nem izgatott, hiszen imádták a kalandokat.

 Az este kezdetben jól telt. Tábortűzt gyújtottak és rémtörténeteket meséltek. A legrémisztőbbeket persze a fiuk mesélték. Aztán ki-ki a maga sátrában tért nyugovóra. Az este viszont furcsa zajokat lehetett hallani. Bogi is felkelt öt barátnőjével együtt. Dorkával, a szőke Szabival, Eszterrel, és persze Zsuzsival és Grétával. Elemlámpával próbáltak körbe nézni, de nem láttak semmit a, közelben ami hangot adott volna ki. Így hát visszafeküdtek.

 Néhány perc múlva újra lehetett hallani azt a furcsa hangot. Most már az egész csapat fel kelt. Úgy döntöttek, hogy körül néznek. Lehet, hogy jobban tették volna, ha ott maradnak a táborban és várnak.

 Útjuk az erdő legeldugottabb részein vezetett át. Észre vették hogy, se előttük, se mögöttük nincs út. A fiuknak viszont volt egy ötletük hogyan tudják meg, hogy hol vannak.

- Hé! Van egy ötletem! - szólalt meg Dani. - Valaki felmászik az egyik fára és megnézi, merre van a kiút, hogy kijuthassunk épségben.

- És arra is van ötleted ki az a hülye aki, felmászik egy öt méter magas fára? - kérdezte gúnyosan Bogi.

- Legyen az, aki kitalálta, vagyis Dani! - vágta rá Szabi.

- Szerintem, meg legyen Bogi, mert ő tiltakozott elsőnek! - kiáltotta hátulról Peti komiszul.

- Tudjátok mit! - szólalt meg Eszter. - Legyen az, aki a legjobban, tud fára mászni!

- Ez jó ötlet, de ki az? - kérdezte elmélyülten Bogi.

- Majd én! - ajánlkozott Máté.

- Jó de siess! - siettették mindjáan.

Mire ezt kimondták már majdnem fent volt a tetején Máté. Olyan gyorsan mászott, mint egy majom. Fél úton azonban megszólalt szinte sírós hangon:

- Én csak vicceltem! Tudjátok tériszonyom, van és most jött elő. Nem vagyok hajlandó tovább mászni! - ordította.

- De mi nem vicceltünk! Ha ki akarsz jutni, mássz fel gyorsan! - próbálta biztatni Gréta.

Máté összeszedte minden bátorságát, ami még maradt és tovább mászott. Végre felért! - gondolta Bogi.

- Mit látsz? - kérdezte Máté barátja Ákos.

- Igazából semmit, mert hatalmas köd van, és mindent beterít. De valami vagy inkább valamik közelítenek és túl gyorsan.

- Akkor mit tegyünk? - kérdezték hátulról.

- Várunk. - mondták bártan a lányok.

Hamarosan hatalmas csönd lett és mindenki várta, hogy mi lesz. Egyszer csak valami tompa puffanás hangját lehetett hallani aztán megint csönd lett. Eközben Máté lekászálódott a fáról és ő is csöndben várta mi fog történni.

 Egyszer csak előugrott a fák mögül egy farkas, legalábbis annak látszott. Mindenki sikítva rohant amerre csak tudott. A farkas utánuk loholt. Olyan gyorsan futottak, hogy elfelejtették nézni, merre mennek. Egyszer csak azt vették észre, hogy már kijutottak az erdőből, sőt Bogiék háza felé szaladnak akaratlanul.

 Mikor oda értek nehezen megálltak és a rémülettől egy szót sem szóltak. Anya lépett ki az ajtón és úgy meglepődött, hogy szinte hátraesett.

 - Mit kerestek ti itt? Azt hittem, hogy az erdőben táboroztok. Hol vannak a táskáitok? Mit történt? - kérdezte Anya rémületében.

- Nyugi! Mindent elmondunk holnap csak, hadd aludhassunk egy kicsit. Ugye itt aludhatnak a többiek? - felelte Bogi mire felocsúdott a félelemből és reménykedett, hogy Anya igent mond.

Imái meghallgatattak.

- Rendben de reggel mindent elmondotok suli előtt.- felelte parancsot kiadóan Anya.

 Bogi bólintott majd mindenki felment a szobába és nyugovóra tértek abban a hitben, hogy holnap minden rendben lesz.

 

 

                                                                     2.

 

Másnap reggel, amikor már mindenki felkelt, lementek a konyhába és elmeséltek mindent Anyunak. Anyu szótlanul hallgatta végig a történetet, melyet a gyerekek felváltva meséltek el. A végén csöndesen várták mit felel rá.

- Tudjátok, van az a mente-monda, hogy az erdő kísértet erdő. Ez igaz. Régen nagyon régen volt egyszer egy városlakó, aki nagyon sok kutyát tartott ezért nem sokan szerették. Egy nap az egyik kutyáját holtan találták az utcán, egy farkas harapta meg. Ez az ember hazavitte és felboncolta, a szívét kivéve mindent eltemetett. Másnap a szomszédok szőrösebbnek látták és agresszív lett. Egy hét múlva teljesen farkassá változott. A kutyáit megölte, a lakását szétrombolta, nem maradt semmije. A városlakók a farkassá vált embert az erdőbe kergették az óta nem látták. Úgy tartják, csak akkor változik vissza, ha visszakapja a kutyája szívét.

 Hatalmas csöndlett. A rémület eluralkodott a kis társaságon. Először Kevin szólalt meg.

- Most mihez kezdjünk? - kérdezte.

- Hát, amíg nem támadja meg a várost, és lakóit nem támadjuk meg. De meg kell keresnünk a szívet.- szólalt meg Zsuzsi.

- És ha nincs ilyen? - kezdett értetlenkedni Máté.

- Én hiszek Anyának és remélem, hogy megtaláljuk! - szólt vissza Bogi dühösen.

- Hol keressük? - kérdezte Peti.

- Szerintem keressétek fel a ház maradványait. De lovakkal menjetek, mert a hegyen van. - adta a legjobb tanácsot Anya.

- Így teszünk. Köszönjük, hogy szóltál Anya! - Mondta Bogi és elindultak az iskolába.

 Az iskolában nem volt semmi szokatlan. Hosszúnak tűntek az órák a gyerekeknek. De végül haza indultak. Haza értek, lepakoltak és elmentek a faluvégében lévő a lovardához a lovakért. A lovak már készen álltak így hát elindultak azzal a térképpel a hátizsákban, amelyet Anyutól kaptak.

Hosszú volt az út és nehéz terepű.

Amikor felértek megtalálták a romokat. Nem lehetett kivenni milyen volt a ház, olyan szinten le volt romolva az állapota. Már csak az alapok látszottak. A gyerekeknek nagyon furcsa érzésük lett, mintha figyelné őket valaki. Sejtésük nem volt alaptalan. Mivel a kövek közt megbujt egy női alak, de őt nem látták a gyerekek.

- Nagyon rossz érzés itt lenni. Olyan, mint ha itt lenne a farkas, aki egykor ember volt olyan, mint mi. -mondta kissé megrémülve Bogi. 

- Hát igen. Nem ez a legidillibb hely, amit egy gyerek el tud képzelni. De most hol kéne és mit keresnünk? -kérdezte Dani.

Bogi nem tudott válaszolni, mert megszólalt a telefon. Nem sejtette, ki hívta, hiszen három órakor senki nem szokta hívni. Meglepetésére Daniel hívta.

- Szia Bogi! Bocs, hogy zavarlak csak tudni szeretném, hogy miben jössz, hogy összeöltözzünk. - üdvözölte kedvesen Bogit.

- Szia Daniel! Hát azt, hiszen egy hosszú kék ruhában fogok menni. De most le kell tennem, mert éppen a hegyen vagyok.

- Oh, akkor nem is zavarlak és kösz az infót! Szia!

- Szia Daniel! - válaszolt Bogi és lecsapta a telefont.

A többiek furcsa grimaszok kíséretében hallgatták, ahogy Bogi lerázta a fiút. Kisvártatva megszólalt hátul Kevin:

- Ez meg ki volt? Csak nem Daniel, a suli legjobb pasija?- kérdezte gúnyosan.

- Hát, ha tudni akarod igen ő volt és nálad tényleg csak jobb, lehet. - válaszolt morcosan Bogi.

Nem tetszett neki, ahogy Kevin hozzá állt a nála kicsivel is menőbb fiukkal. Nem tudta mit tegyen, hogy ez változzon ezért nem fűzött semmi többet hozzá.

Kevinnek rosszul esett hogy egyeseknek fontosabb egy bál, mint ő. Ezért kicsit haragudott

Bogira. De véglis csak egy lány. - gondolta.

A többiek eközben közelebb mentek a romokhoz. Csak lassan mentek, mert nagyon omladékony volt. Fadarabokat lehetett látni melyek arra utalt, hogy valamikor ott szekrény állt. A gyerekek mindent alaposan átnéztek de semmit nem találtak. Ezért arra jutottak, hogy felkeresik a farkas-ember szomszédait.

 Még aznap felkeresték Mrs. Macnellyt. A középkorú néni az akkori szomszédnak a lánya. Egy kis, aranyos kunyhóban lakott a város szélén. A gyerekek fél óra alatt leértek. Amikor elérték a házat, becsöngettek. Egy kislány nyitott ajtót.

- Hello. Ti kik vagytok? - kérdezte félénken.

- Szia! Én Bogi vagyok ők, pedig a barátaim. Mrs. Macnellyt keressük. - kezdte Bogi.

- Azonnal szólok anyunak. - és elrohant.

-Köszönjük. - szólt utána Bogi.

Néhány perc múlva a kislány kézen fogva jött ki egy 30 év körüli nővel. A nő kicsit idegesnek látszott.

- Jó napot! Sally vagyok, Sally Macnelly.

- Hello. Mi az anyukájának a volt szomszédjáról szeretnénk kicsit többet megtudni, mint azt, hogy átváltozott.

- Hát… Rendben. Gyertek, üljetek le. - mondta kedvesen Sally.

- Köszönjük. - mondta Bogi és előre ment.

Eközben a kislány, akit Brigittának hívtak egy kis sütit és teát hozott a gyerekeknek, akik megköszönték, és jóízűen fogyasztották el.

- Nos, miről szeretnétek tudni? - Kérdezte Sally miután látta, hogy jóllaktak a gyerekek.

- Hát, ha lehet mindent, szeretnénk tudni a szomszédról. - mondta Szabi.

- A szomszédról csak annyit tudok, hogy miután ide költözött és berendezkedett jöttek a kutyák. Rengetegen voltak és ennek senki sem örült. Ugyebár egy nap jött a halott kutya és a farkas, akit senki soha nem látott csak megismert a foglenyomatáról. Az volt a furcsa, hogy a szomszéd, akit igazából Grügernek hívtak, a nap reggel már sántított. A kutyával tudjátok mi történt?

- Igen már hallottunk róla. De miért boncolta fel és mért ásta el a többi részét?

- Nem ásta el. Mindenki így tudja de igazából a szíven kívül mindent megevett. Az édesanyám látta az ablakon keresztül, hogy nyersen eszi.

- Úristen! - sikoltott fel és kapta a szája elé a kezét Zsuzsi.

- Semmi baj, nyugalom!- próbálta nyugtatni Dorka.

- Ugye nem voltatok az erdőben? - kérdezte és nagyon aggódott.

- De igen, voltunk! És láttuk. Üldözött minket de megmenekültünk. Azóta keressük azt, ami visszaváltoztatja azt az embert. - mondta Bogi.

- Menjetek vissza az erdőbe, mert van köztetek valaki, aki tud vele beszélni ebben biztos, vagyok! Ez nem vicc! Beszéljetek vele ő mindent, elmesél, csak ne fussatok el, és ne mutassátok ki félelmeteket. Ne menjetek sokat csak úgy 5-en. - mondta komolyan.

- Biztos ebben asszonyom? Nem veszélyes ez? - kérdezte Gréta.

- Nem az, ha minimum három lány megy. Szerette a gyerekeket főleg a kislányokat.

- Hát, jó én megyek. Ki jön még? - kérdezte Bogi és felállt.

- Én is megyek de, csak akkor, ha nem este megyünk, mert este sötét van, és én utálom a sötétséget. - mondta Gréta.

- Hát jó, ha csak két fiú mehet én, leszek az egyik! - szólalt meg Dani és Bogi mellé állt.

- Na jó, ha már hárman vagytok legyünk négyen, én is megyek! - mondta Dorka.

- Remélem, nem bánjátok, ha én is veletek tartok, mint második fiú! - emelkedett fel Kevin. - Akkor mit csináljunk? - kérdezte Szabi magukra mutatva.

- Ti szerezzetek információkat a farkas emberről! De csak óvatosan, hogy meddig mentek! - ajánlotta Bogi.

- Rendben akkor induljatok is, ha tényleg nem akartok sötétben menni. Sok szerencsét, és ha bármiben segíteni tudok, csak szóljatok! - felelte Sally.

-Köszönjük! Viszlát! - felelték kórusban a gyerekek.

A gyerekek mikor kimentek a lakásból elköszöntek egymástól és a két csapat ki-ki a maga útján indult el lovaikkal.

Az a csapat, amelyiknek információt kell gyűjteniük a könyvtárba indultak. A másik csapat először letették a lovakat a lovardában és az erdő felé, vették az irányt. Az út nem volt hosszú. Senki nem szólalt meg csak mentek és elmélyedtek gondolataikba. Mikor már jól bent voltak a sűrűjében megálltak és pihentek egy kicsit.

- Hogy találjuk meg Grügert? - kérdezte Kevin.

- Nem tudom. De sietnünk kell, mert sötétedik! - felelte Gréta.

- Grétának igaza van. Mivel sötétedik tábort, kell vernünk. Gyerünk, gyerünk lusta banda! - szólt Bogi kissé vadan de viccesen.

 Táborverés hamar készen lett. Tábortűzt gyújtottak és régi dalokat énekeltek. Egyedül Kristofer nem énekelt. Dorkának ez fel is tűnt, úgyhogy oda ült mellé.

- Mi a baj miért nem énekelsz? - kérdi.

- Semmi. Szép vagy ma. - mondta és áthatóan nézett a lányra.

- Kösz. - pirult el Dorka. - Te is jól nézel ki. - bökte ki.

- Nem jössz sétálni? - kérdezte és közben le, sem vette a szemét a lányról.

- É-és mi lesz a többiekkel? - kérdezte és elkapta a pillantását a fiúról.

- Ők jól meg vannak nélkülünk is és egy kis friss levegőtől nem lesz semmi bajod.

- Hát jó. - mondta félénken és felállt.

Kristofer is felállt és elindultak a tábortól el. Már jó messze voltak a tábortól, már-már nyomasztó volt a csönd, amikor Kevin megállt és így szólt:

- Te kivel mész a bálba?

- Hát még nem hívott el senki. - mondta nem is sejtve mi lesz a felelet.

- Nem lenne kedved velem jönni? - mondta és közben a cipőjét, nézte.

- Azt hittem, hogy Szabinával mész. - felelte kissé félénken.

- Nem, dehogy. Veled szeretnék menni. - mondta, de még mindig nem nézett rá.

- Hát, ha ennyire akarod. Legyen akkor veled, megyek a bálba. - mondta és visszaindult a táborba.

Kevin még pár percig csak állt ott és nézte amint a bálra a párja, elmegy. Elfojtott egy sóhajtást. Soha nem gondolta volna, hogy lesz mersze elhívni a lányt.

Dorka, ahogy sétált vissza azon gondolkozott mi is történt az előbb, mert őszintén mondva fogalma sem volt róla. Csak arra emlékezett, hogy valahogy azt mondta Kevinnek, hogy vele megy a bálba. Bár nem bánta, mert mindig is arról álmodozott, hogy elhívja és megtörtént.

 Ahogy visszaért a táborba visszaült a helyére, ahogy Kevin is tette, amikor visszaért. Most már mind a ketten énekeltek.

 Az este gyorsan eltelt. Amikor a tűz már kialudt és mindenki elfáradt nyugovóra hajtották fejüket. Az este hideg volt, úgyhogy mindenki behúzta a sátrát.

 Bogi még sokáig nem aludt azon gondolkodott, hogy lehet, hogy most nem találkoztak a farkassal. Talán valamit rosszul csináltak? De mit?  Addig gondolkodott ezen, míg elnyomta az álom. Álmodott jót s rosszat egyaránt de főként a bálról.

 

                                                                  3.

 

Másnap, amikor mindenki felkelt összepakoltak és haza indultak. Lepakoltak Bogiéknál és elindultak az iskolában. A nap lassan telt a gyerekek azt hitték a mai nap a bálig nem fog semmi történni de, rosszul gondolták.

  Osztályfőnöki órán a tanár így szólt:

- Ma új kislány jött hozzátok. Fogadjátok szeretettel és fogadjátok be! Ő - és bekísérte a lányt - Fanni. 15 éves úgy, mint ti.

- Sziasztok! - mondta.

- Szia! - felelte kórusban az osztály.

Vörös haj, barna szem, karcsú test. Nem éppen bíztató! - gondolta Dorka. - Én is mindig ilyen hajat akartam, csak hát az Isten nekem adta cserébe Kevint, úgyhogy meg vagyok elégedve.

 Fanni kedvesen mosolyogva leült Kevin mellé. Ez persze nem tetszett Dorkának, de nem akarta kimutatni ezért elfordította a tekintetét.

 Kevin teljesen elkápráztatta a lány. Egy pillanatra el is felejtette Dorkát, de amikor eszébe jutott rögtön észhez tért, neki Dorka kell nem más.

  A nap többi részében a lány nagyon jól összebarátkozott mindenkivel legalábbis azt hitte: Dorkával nem, őt nem tudta elkápráztatni.

 A nap eltelt Dorka kedvetlenül ballagott haza hogy elkészüljön a bálra. A bál! Amikor eszébe jutott meggyorsította lépéseit. Mihelyt haza ért felhívta barátnőit és megbeszélték, hogy Boginál öltöznek fel, és onnan mennek együtt a bálra.

 Minden lány megérkezett csak Bogi nem volt otthon. Anya beengedte őket és elmesélte, hogy Bogi elment a ruhájáért. S végszóra betoppan Bogi gyönyörű szép kék, földig érő ruháját tartva a kezében.

- Bocsi, hogy késtem. Sokat vártatok rám? - kérdezte miközben felmentek a szobájába.

- Nem, mi is most jöttünk. Csodaszép a ruhád. - felelte Szabi.

- Köszönöm. Kíváncsi vagyok a tietekre! Mutassátok!

 Mindenkinek gyönyörű ruhája volt: Dorkának egy rövid piros, Grétának sötét lila hosszú, Zsuzsinak rózsaszín térdig érő, Eszternek világoszöld rövid, Szabinak, pedig fekete hosszú.

Mindenki felöltözött, kisminkelték egymást, elkészítették a hajukat. Mire kész lettek éppen nyolc óra volt.

 Egyszer, csak amikor már éppen kiléptek az ajtón megjött az összes kísérő. Itt volt kiöltözve: Dorkáért Kristofer, Szabináért Ákos, Eszterért Máté, Grétáért Dani, Zsuzsiért Peti és Bogiért ott volt mind a két kísérő és értetlenkedve néztek egymásra, mint ha azt gondolnák: Ez meg mit keres itt? Bogi lesétált és belekarolt, mint két fiúba félre vezette őket és elmagyarázta a helyzetet. A fiuk végig hallgatták és a végén, sarkon fordultak és ott hagyták Bogit. Bogi oda ment a többiekhez és végül Grétáékkal ment.

 A bál az iskolában volt. Amint oda értek a kísérők elmentek valami frissítőért a lányok egyből kikérdezték Bogit.

- Na, mi volt? - kérdezték izgatottan.

- Semmi különös, végig hallgattak majd szó nélkül faképnél, hagytak. - felelte.

-Figyelj, nem kell szomorkodni miattuk. Gyönyörű vagy és biztos akad majd felkérőd. - próbálta bíztatni Gréta.

- Grétának igaza van, szép vagy és okos. Nem lesz itt semmi gond. - mondták sorban a lányok.

 Bogi csak bólogatott tudta hogy el kellett, volna mondania a fiuknak. Az este lassan telt mindenki táncolt mindenkivel. Dorka nagy sajnálatára Fanni is ott volt és erősen udvarolt Kevinnek, de szerencséjére a fiú mindig kitért előle és hozzá ment.

 Egyszer, csak amikor beszélgettek a lányok gratulációk hangját, hallották az ajtó, felöl mindenki oda fordult, és Bogi azt hitte, kiugrik a szíve. Az ajtóban gyerekkori barátja állt, aki már több mint 6 éve nem látott. Nem szólt semmi csak felt állt és oda sétált az ismerőshöz. Ahogy közelített a régi barát észrevette és megismerte ő is elindult felé.

 Bogi azt hitte, sosem fogja látni a fiút azok után, hogy elköltöztek falura. Nagyon örült neki és rengeteg kérdése volt.

 A fiú is nagyon örült a lánynak, hiszen csak azért utazott vissza a városba, hogy láthassa rég nem látott barátját.

- Hát te hogy kerülsz ide? - kezdte Bogi

- Hallottam hogy, itt, vagy úgyhogy ide jöttem. Már rég nem láttalak. Gyönyörű vagy és amint látom kísérő nélkül. Betölthetném ezt a pozíciót a hercegnőnél? - kérdezte viccesen és pukedlizett.

- Uraságod tökéletesen méltó erre. - felelte Bogi. - Gyere, bemutatlak a barátaimnak!

Bogi odavezette az asztalhoz a fiút, ahol az osztálytársai megilletődve nézték a bájos jelenetet.  

- Figyeljetek, ő az én gyerekkori barátom Erik. Na, igen és egyben a kísérőm is.

- Szia! - üdvözölte mindenki az idegent és elismerően bólintottak Bogi felé.

- Sziasztok! - felelte kedvesen, majd Bogihoz fordult. - Lenne kedved táncolni?

 Bogi nem tudott felelni rá, mert hirtelen átszakadt a fal és a farkas jelent meg. Egyenesen Bogi felé vette az irányt. Mindenki sikítozva hagyta el a termet. Az osztálytársai meg sem mozdultak az ijedségtől így hát szólt a többieknek, hogy csak az maradjon itt, aki az erdőben is vele volt. Így is tettek. Eriket a fiúk vitték ki. Mindenki kint volt csak az az 5 ember nem. A farkas vicsorgott majd elkezdett közelíteni. Kívülről úgy tűnt senki sem fél, de belül mindenki reszketett.

- Mit akarsz itt? - kérdezte Bogi.

- Téged. - felelte a farkas és megállt. - Te érted, amit mondok?

- Igen. Nem fogsz senki sem bántani?

- Nem, de voltatok az erdőben és kerestetek miért? - kérdezte és leült.

- Többet szeretnénk megtudni arról, hogy változtál át és miért.

- Azt nem itt fogom elmondani. - felállt. - Ülj fel a hátamra. Elviszlek a barlangomba, és ott elmondok mindent.

- Bogi ne ez veszélyes lehet! - szólt rá Dorka.

- Tudom, ezért megyek, majd találkozunk, vigyázzatok egymásra! - ezzel felült a farkas hátára és eltűntek a sötétben.

A sötétben Bogi semmit sem látott a sötétben. A farkas csak futott és futott. Amikor már jó messze voltak a báltól a farkas megállt. Bogi leszállt a farkasról és észre vette, hogy egy barlangba voltak.

- Miért hoztál a barlangodba? - kérdezte Bogi.

- Tudod-e, hogy nem vagytok átlagos gyerekek ti 5-en? - kérdezett vissza válasz nélkül.

- Mit értesz azon, hogy nem átlagos? - kérdezte és leült egy sziklára.

- Vannak emberek, akik különböző erőkkel bírnak. 6 erő létezik a világon: víz, tűz, levegő, föld, erő és az állatnyelv. Ti mind bíztok az állatok nyelvével és az öt erő mindenkinek jutott ebből egy-egy.

- De hisz ez lehetetlen! De ha lehetséges is lenne mire jó ez? És honnan kapjuk ezt az erőt? - kérdezte Bogi teljesen értetlenül.

- Az erőt a szívetek, a benne lévő tömérdek szeretet adja, arra használjátok, hogy segítsetek az elesetteknek, vagy akinek szüksége van rá. Ez egy nagyon fontos dolog, ami ha nem teljesedik be nagyon nagy gondok, lesznek. Kérlek, vállaljátok! - kérlelte a lány.

- Honnan tudja melyik erő jutott kinek?

- Hívd őket az erdőbe és megnézzük, hogy kinek mi jutott.

- Jó, holnap délelőtt. És ne ijesztgess minket! A falnak a kárát ki fizeti ki? - kérdezte és megszidta a farkast.

- Jó nem lesz több ilyen, ha eljöttök mindannyian. - felelte a farkas. - ülj fel a hátamra haza, viszlek.

- Rendben, köszönöm. - és ezzel fel ült a hátára.

A farka elvitte abba az utcába amelyikben a házuk volt és amikor leszállt a hátáról a lány eltűnt. Bogi még párperciig állt, de utána elindult a lakásuk felé.

Otthon különös látvány fogadta: az összes barátja, persze Erik is ott ült a szobában, és amikor belépett egyszerre ugrottak örömükben a nyakába. Nagyon megilletődött. Nem tudta mi váltotta ki ezt a többiekből.

- Bogi merre jártál?

- Aggódtunk érted. Hol voltál?

- Kerestünk de, eltűntél a farkassal együtt.- kérdezték felváltva barátai.

- Csak annyit mondhatok, hogy holnap Gréta, Kevin, Dorka, Dani és én egy kis sétára megyünk. - mondat Bogi sejtelmesen.

- Rendben de, csak ha nem kelünk korán. Fáradt vagyok. - mondta Dani és elásította magát.

- Én is álmos vagyok menjünk aludni. Ugye itt maradhatnak Anya? - kérdezte Bogi.

 - Persze.- felelte Anya. - De akkor irány az ágy!

Erre a mondatra mindenki elindult a az emeletre mindenki lefeküdt aludni. Az este telihold volt. A jó álmokból rosszak lettek és az 5 ember kivételével mindenkinél. Az este rosszul telt.

 

       Folytatás......

Oldal: The wonderful days
It's a wonderfull day. - © 2008 - 2024 - wonday.hupont.hu

A HuPont.hu ingyen weboldal szerkesztő mindig ingyenes. A weboldal itt: Ingyen weboldal

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat